Aki beutazza Horvátországot, keleten Osijektől (Eszéktől) kiindulva, északon Zagorjéban Varazdinon (Varasdon), nyugaton Umagon, délen Dubrovnikon át, több mint 1400 km-t hagy maga mögött. Az a benyomása, hogy egy óriási országban jár, holott Horvátország területe valójában csak 56 538 km2. Egy pillantás a térképre, és az ellentmondás máris megoldódik: az ország alakja egy keskeny és nyújtott formájú patkóra emlékeztet. Ennek következtében nincs olyan falu vagy város, amelyik légvonalban 95 km-nél messzebb esne az államhatártól. Horvátország Szlovéniával, Magyarországgal, Szerbiával és Montenegróval határos, és a „patkó” belseje körbefogja Bosznia-Hercegovina Köztársaságot. Ehhez jön a csaknem 1800 km hosszú, erősen tagolt parti sáv az Adria mentén. A partok előtt 1185 kisebb-nagyobb szigetet találunk, közülük mindössze 66 lakott, a szigetek összesített parthossza 4000 km. Az ország földrajzilag három teljesen eltérő területre osztható: a Pannon régió (Szlavónia – ahol alföldet és dombvidéket egyaránt találunk), a Hegyvidék (a Dinári-hegység, a Velebit, a Gorski Kotar és a Kapela hegység), valamint az Adria-part.

Horvátország domborzatának jellegét elsősorban a Dinári-hegységrendszer hármas tagozódású fiatal láncai határozzák meg. Fő csapása a tengerparttal párhuzamos ÉNY-DK-i irány, a vonulatok a szárazföld belsejétől a part felé egyre fiatalodnak, ezért más és más felszíni formák jellemzik őket. A Dráva-Száva síkvidékét néhány alacsony röghegység színezi. A parttal párhuzamos láncok az Isztriánál kezdődnek: a Cicarija, a Sneznik, majd a délre forduló Velebit. A koruktól és alkotó kőzeteik minőségétől függően erősen tagolt a felszín. A belső vonulatokat széles, erdős hátak jellemzik. A középső láncok magas mészkő gerincei tál alakú poljékat ölelnek körül. A karsztos formák mellé a 2000 m fölötti régiókban glaciális képződmények is társulnak. A fiatal külső övezet még mindig mozgásban van, ezt gyakori rengések is jelzik. Meredeken leszakadó mészkőfalait mély szurdokvölgyek tagolják. Barlangrendszerek, búvópatakok, lépcsős vízesések, festői öblök jellemzik a Dinaridákat, a „karsztok karsztját”.

Horvátország tengerpartba a világ egyik legjobban tagolt partvonala. A karsztos sziklák nyújtják a szirtek, szigetek, zátonyok változatos sokaságát. Előtt az országban körülbelül 30 tó van. Közülük a legnagyobbak a Vransko jezero Zadartól délre, melynek felülete több mint 30 km2, és a Perucko-tó, Splittől északra, ahol egy gát segítségével a Cetina vizét 13 km2-es tófelületté duzzasztották. A legismertebbek mégis a sokkal kisebb Plitvicei-tavak a hasonló nevű nemzeti parkban. Az UNESCO által a Világörökség részének nyilvánított 16 tavat számos, helyenként látványos vízesés köti össze. Említésre méltó még a Vrana-tó (Viansko jezero) Cres szigetén, melynek legmélyebb pontja messze a tenger szintje alatt fekszik, valamint a mély sziklakatlanban csillogó Modro és Crveno jezero Imortski közelében.

A hegyvidéken és a horvát Pannon síkságon számos folyót találunk. Északon a Dráva több mint 500 km-en át hömpölyög, tekintélyes részét jelenti a horvát-magyar határnak, mielőtt Eszéktől keletre a Dunába torkollik. A Száva Szlovénia felől érkezve 562 km-t tesz meg az országban, mielőtt Belgrádnál ugyancsak a Dunába ömlene. A Kupa 190 km, és Sisaknál éri el a Szávát. A hegyvidék vizeinek többsége a Kupa folyóba ömlik. A Duna, amely az előbbiek teljes vízmennyiségét a Fekete-tengerbe viszi, északkeleten 188 km-es határt alkot a szerbiai Vojvodina (Vajdaság) felé.

A tengerparti részeken csak kevés és többnyire kisebb folyó található, a Mirna, a Zrmanja, a Krka és a Cetina. Csupán a Hercegovina felől érkező Neretva az, amely, mielőtt az Adriába ömlene, az utolsó kilométereken már hajózásra is alkalmas.

További utazási ajánlatok
Velence látnivalók
Dortmund
Lago Maggiore
Ayia Napa Ciprus