Hazánkban legalább százezren szenvednek gyulladásos és csaknem egy millióan kopásos ízületi betegségben. Mind a rokkantságot, mind a keresőképtelenséget okozó kórformák rangsorában a második-harmadik helyet foglalják el a mozgásszervi megbetegedések, minden ötödik páciens emiatt keresi fel a háziorvosát. Nem csoda, hogy általában a reumatológia a szakrendelők második legforgalmasabb része a laboratórium után.

A reuma azonban nem önálló betegség, hanem tulajdonképpen a mozgásszervi betegségek belgyógyászata, így e gyűjtőnév alá tartoznak az ízületi betegségek éppúgy, mint az anyagcsere okozta csontelváltozások, vagy a gerinc, az inak, a kötőszövet betegségei.

Az első nagy csoportot az akut és krónikus gyulladások (atritiszek) alkotják, amelyen belül több változatot találunk. Az egyik legsúlyosabb kórforma a reumás ízületi gyulladás (reumatoid artritisz) mintegy százezer embert érint hazánkban, s a mozgásszervi betegségek közül ez okozza a legtöbb valódi rokkantságot. Szemben a sok esetben életmódfüggő, civilizációs ártalmakra visszavezethető kórképekkel, ez autoimmun betegség, amelynek során tehát maga az immunrendszer támadja meg az ízületeket.

Először erős duzzadással és fájdalommal járó szimmetrikus gyulladás alakul ki, majd a változó ütemű folyamat végére leépülnek az ízületek alkotórészei, a porc, a csont és az ínszalagok, a gyulladás bizonyos tünetei pedig az egész szervezetre kiterjedhetnek. A lakosság körülbelül 1 százalékában előforduló betegség a nőknél kétszer gyakoribb, s bármely életkorban jelentkezhet, mégis általában 25-50 éves kor között kezdődik. A fájdalmasan roncsoló betegség mögött többféle kiváltó tényezőt gyanítanak a szakemberek, de genetikai összefüggés is kimutatható.

A második leggyakoribb gyulladásos reumatológiai betegség a spondylitisz ankylopoetica, régi nevén a Bechterew-kór, amely a gerincet, s elsősorban a csípő-, a váll- és térdízületeket támadja. Magyarországon csaknem 15 ezer beteg szenved benne, a hajlam szintén örökölhető, a betegség általában fiatal férfikorban jelentkezik először.

A kötőszövetet érintő gyulladásos betegségek viszonylag ritkán fordulnak elő, ám igen súlyos belső szervi elváltozásokat okozhatnak. Ilyen anyagcsere rendellenességre vezethető vissza a köszvény, amelynek gyakorisága a hatvanas évek után újra emelkedésnek indult, elsősorban a szintén gyakoribbá váló diabétesz kísérőjelenségeként. Igaz, a betegségre hajlamosító genetikai tényezőkön túl az elhízás és a túlzott alkohol – és húsfogyasztás is növeli a kockázatot, még szerencse, hogy a korszerű gyógyszerekkel ma már a köszvényes rohamok jelentkezése jól befolyásolható.