Baktériumok

Típusosak
(streptococcusok – ezek közül is leginkább a pneumococcusok –, Haemophilus influenzae, Staphylococcusok)

Atípusosak
(Chlamydia, Mycoplasma, Legionella)

Vírusok

Influeza, adeno, parainfluenza, RSV, CMV

Levegővételre, köhögésre fokozódó oldalszúrás, gyors, nehéz vagy fájdalmas légzés, légszomj. A belázasodás idején hidegrázás, láz, köhögés, majd köpet ürítése, izzadás. A tüdőgyulladásos beteg általában igen fáradt, levert, közérzete rossz, (bár ez utóbbi nem feltétlenül szabályszerű, egyes esetekben még bizonyos eufória is jelentkezhet.) Súlyos formájában szapora pulzus, felületes, kapkodó légzés, szederjes nyálkahártyák, alacsony vérnyomás. A betegség – súlyossági fokától függően – nagyon megterheli elsősorban a vérkeringést és a légzést, de alapjában az egész szervezetet amihez jön még a baktériumtoxinok károsító hatása.

A baktériumok által okozott, klasszikusnak tekintett tüdőgyulladások jellegzetes tünetei

• Hirtelen kialakuló, magas láz, gyakran hidegrázás, köhögés
• Rossz általános közérzet
• Sápadtság
• Hányás és hát- és hasi fájdalom (különösen csecsemőkorban gyakori)
• Súlyosabb esetekben nehézlégzés, szapora pulzus, illetve magas légzésszám (>30/perc), zavartság alakulhat ki.

Csecsemőknél, időseknél, legyengült immunrendszerű személyeknél gyakran alattomosan, a jellegzetes és látványos tünetek nélkül fejlődik ki a tüdőgyulladás.

Az újszülöttkori tüdőgyulladás során az étvágy romlása, hőemelkedés, esetleg a testhőmérséklet csökkenése(!), sápadtság, és szapora szívműködés észlelhető, a baba elesett benyomást kelt.

Az idős emberek tüdőgyulladása esetén is gyakran hiányzik a magas láz. Ha egy idős ember ismert ok nélkül az ágyában marad, gyenge, esetleg félrebeszél vagy zavarttá válik, mindig gondolni kell tüdőgyulladásra. Idegrendszeri károsodások esetén gyakori a félrenyelés, amely szintén tüdőgyulladáshoz vezethet.

A betegek tünetei és a hagyományos orvosi vizsgálat a tüdőgyulladás diagnózis alapja.

A tüdő felett hóropogásra, szörtyögésre emlékeztető hang hallható, a normál légzési hangok pedig gyengék. A vérképben többnyire jelentősen megemelkedik a fehérvérsejtek száma. Tüdőgyulladás gyanúja esetén mellkas röntgenvizsgálata bizonyítja a betegség fennállását. A kezdődő tüdőgyulladás 24–48 órán belül még sokszor nem ad radiológiai eltérést.

A mellkasi ultrahangvizsgálatnak a mellkasfal közelében, a mellhártya lemezei között felszaporodó folyadék kimutatásában, követésében van jelentősége.

A laboratóriumi vizsgálatok (pl. vérkép, CRP, vörösvértest-süllyedés) közelebb viheti az orvost a betegség megítélésében.

A kórokozók pontos meghatározásának járványok kitörésekor, illetve a rezisztens törzsek várható megjelenése esetén van jelentősége. Ilyenkor a baktériumok antibiotikum érzékenységének megfelelően a leghatékonyabb és legbiztonságosabb antibiotikummal tudjuk kezelni a fertőzést.

A tüdőgyulladás esetenként nehezebben diagnosztizálható, mivel csak egy-két nem specifikus tünet utal rá. Elhúzódó köhögéssel és elesettséggel vagy étvágytalansággal járó állapot esetén ezért érdemes lehet tüdőgyulladásra gondolni és szakorvoshoz fordulni, mivel az atípusos tüdőgyulladást pont ezek a nem specifikus szimptómák jellemzik.

A tüdőgyulladás kezelésében fontos az ágynyugalom, a lázcsillapítás, a köhögés csillapítása, bő folyadékbevitel. Antibiotikumot is kell adni, azonban ez a vírusos formára hatástalan, de a szövődmények kialakulását akadályozza.

Az antibiotikumok olyan gyógyszerek, melyek az állati (illetve emberi) szervezetben megtelepedett baktériumokat elpusztítják (baktericid hatás) vagy szaporodásukat gátolják (bakteriosztatikus hatás). Ebből kifolyólag bakteriális fertőzések kezelésére vagy megelőzésére használják őket. Eredetileg csak azokat a vegyületeket nevezték antibiotikumoknak, melyeket valamilyen élőlény (gomba, baktérium) termelt, míg a mesterségesen előállított szereket kemoterapeutikumokként említették. Ma már azonban minden baktériumellenes gyógyszert antibiotikumnak neveznek.

Forrás: tudoklub.hu