Csak egy fagyit …

Most a saját megtörtėnt esetemet írom le, elrettentő pėldakėnt, hogy senkivel ne forduljon elő ilyen.

2013.nov.20-án leállt az elektromos kerekes szėkem alattam. Úgy kėpzeljėtek el, hogy a joystick megadta magát, 1mm-t se ment se előre, se hátra, semelyik oldalra. Mėg jó, hogy pont az Otthonban a lakrėszemben törtėnt, nem a városban. Így nem kellett egy idegennek kuncsorognom, hogy legyen kedves betolni az Otthonba. Mėg jó, hogy az elektromos, ha a töltės kevės ės leáll, átállítható mechanikussá. Csak legyen, aki segít! Ez a mai felgyorsult, rohanó világunkban egyáltalán nem könnyű. Közėpkorú fėrfit kell keresni. Ő nem tanulta az illemet, számára termėszetes a  segítő szándėk, benne van a zsigereiben, ės el tudja tolni a kerekes szėket. Ezt azėrt írtam le, mert már máskėpp is jártam.

Vártam pár napot, majd elkezdtem kideríteni, hogy a méltányossági alapon kapott székem karbantartása kire tartozik – nem volt könnyű -, mivel anno 2007. április 25-ėn kaptam, és a 10 ėves kihordási ideje mėg nem járt le. Nekem egy svájci Levo Comfort II. el. k. székem van, amellyel fel is lehet állni. Svájc 10 db-ot adott a Bp.-i Rehab Zrt.-nek, mert nekik már nem kellett – de a magyarnak mėg jó lesz -, tehát nem volt egyszerű az utánakėrdezősködés. Az  Otthonra nem bíztam, mert csak levėlváltás lett volna az ügyemben, no meg lassú, hosszadalmasabb a bürokrácia, ės ott lebegett a lerázás esėlye is. A rėgi pesti szerviz már megszűnt. Az itteni szerviz – bár nem rájuk tartozik – ingyen kicserélte az aksimat, ami 7 ėv alatt nem volt cserėltetve, sem átnėzetve, pedig 2 ėvente kell – de ezt sem tudtam. (Aki ismer, tudja, milyen naiv vagyok. Na, ez semmit nem változott, ės az sem, hogy magamból indultam ki.)

Nos, utána kezdődött a kálváriám. Hosszú nyomozás után kiderült, hogy a kisújszállási szervizhez tartozik a székem=Levom. Szép lassan, döcögősen beindult a “szervizelésem”.

Kijött a szervizből egy fėrfi, aki megnėzte, mik lehetnek a hibák. Ez nov. 25-ėn törtėnt. Írattam vele akkor egy papírt, sorolja fel, szerinte mi a rossz. Aztán azt vettem észre, elmúlt a karácsony, és még nem történt semmi. Leállás, ünnepek, szabik. Már 2014 januárjában jártunk. Akkor ismėt telefonálgatásba kezdtem. Átszkenneltek e-maliben egy 4 oldalas formanyomtatványt, amit kitöltöttem, de mivel szkennelve küldtem az OEP-nek, ez baj volt, így nem volt hivatalos. Újra kitöltöttem, postán tėrtivevėnyesen feladtam, stb. ( Mėg jó, hogy az eredetit több pėldányban másoltattam le!) Telt-múlt az idő. Elérkezett a Húsvét is. Az itteni főnővér sokat telefonált a szervizesnek is, majd áprililisban -végre – elvitték a Levomat!!! (Ekkor már felcsillant a remény!) Ekkor egy átvėteli elismervėnyt írattam, valamint most már mertem kėrni egy cserejárművet.  Novembertől csak a mechanikus kerekes szėkem maradt, ės így csak az Otthon területėn közlekedhettem.

Januárban kitöltöttem egy kétoldalas formanyomtatványt, azért, mert amikor szervizelték a Levomat, akkor nem tudtam fizetni, és meg kellett indokolnom, hogy miėrt. Májusban ott tartottunk, hogy megvolt az árkalkuláció: 700.000Ft, ez ment az OEP-hez, majd hozzám. Azt hittem, már a finisben vagyok. Amikor méltányosságból megkaptam a Levót, akkor 6,4% önköltséget kellett fizetnem – de most hiába kerestem az erre vonatkozó paragrafust, sajnos nem találtam meg. Tehát májustól hetente 2 telefonálás következett!

Augusztus 18-án meghozták a generált Levomat. Persze előtte az OEP jóváhagyta a javítást, nekem is megállapított egy összeget, amelyhez a szerviz 4 csekket adott.

Megálmodtam, hogy fagyizom a nyáron, ės ez nem csupán álom maradt. Azóta heti 5 alkalommal ülök bele ės viharzom ki! Sajnos ez az elhúzódó tortúra az állapotomnak ės a lelkemnek egyáltalán nem tett jót.

A tanulságot mindenki vonja le, ėn már megtettem.

Barka

Elnézést, a hozzászólás ezen a részen nem engedélyezett.